Lift az űrbe

Az űrbe feljutni nehéz.

Jelenleg ez olyan, mint egykerekűzve feljutni egy

Hegyre, egy hátizsáknyi robbanóanyaggal.

Hihtetlenül lassú, csak kis szállítmány lehetséges, és meghalhatsz közben. Egy rakétának kb. 40 000 km/h sebességet kell elérnie, hogy kijusson az űrbe. Ezért a rakéták lényegében üzemanyagtankok egy apró rakománnyal. Ez nem jó, ha más bolygókra szeretnénk eljutni, mert nagyon sok nehéz dologra van szükség a túléléshez, és esetleg a hazatéréshez. Van-e mód az űrbe utazásra kevesebb üzemanyaggal, és nagyobb rakománnyal? Ami itt a Földön a fuvarozással kapcsolatos problémáink nagyját megoldotta, az az infrastruktúra. Legyenek azok utak autók számára, kikötők a hajóknak, vagy sínek a vonatoknak, mind megkönnyítette a közlekedést egyik helytől a másikig. Ugyanezt a megoldást az űrutazásban is alkalmazhatjuk.

Az Űr-infrastruktúra hozzásegít a Föld körüli pályára állás, a Holdig, Marsig vagy még messzebb utazáshoz, könnyebben és olcsóbban. Ez szuper, de mi is ez az Űr-infrastruktúra? Egy űrfelvonóval ellentétben (ami jelenleg csak sci-fi) létezik egy egyszerű mégis ígéretes technológia, amely nem igényel új kutatást mesebeli alapanyagokat vagy hatalmas befektetéseket, és amit Föld körüli pályán már sikeresen teszteltek. Egy Kábel és egy Súly, más néven Lasszó. Az ötlet meglepően egyszerű. Mi lenne, ha ilyen - több száz vagy több ezer km hosszú - kábeleket telepítenénk az űrbe, és űrhajókkal másznánk fel rajtuk, mint egy létrán, így növelve az utazási magasságot és sebességet? Ez a koncepció Skyhook (Űrkampó) néven ismert. Ha megpörgetjük, még jobban működik. Az ellensúly a hosszú kötelet a helyén tartja ahogy az körbe-körbe forog. Egy forgó "lasszó" vége a földhöz közel lelassul, és a földtől távol felgyorsul, mint egy katapult. Ilyen módon a lasszó az energiáját át tudja adni egy hatalmas lökés formájában - lényegében ingyen, ami kétszer akkora lesz, mint a lasszó forgási sebessége. Már léteznek speciálisan kiképzett huzalok, amik kibírják az űrben lévő extrém körülményeket.

Az űrtörmelék és meteorok okozta ütközések elleni védelem biztosításához a lasszót körülfonhatjuk egy kiegészítő hálórendszerrel. Mivel a Skyhook egy nap alatt számtalanszor elhaladna ugyanazon pont fölött, ez lehetővé tenné kisebb, újrahasználható siklók számára, hogy elérjék. Persze ez nem ilyen egyszerű. A legalacsonyabb állásban a lasszó vége 12000 km/h sebességgel száguld a levegőben. A Föld légköre miatt a kampót nem lehet lejjebb engedni, mert felforrósodna a légellenállástól. Így legfeljebb 80-150 km-re lehet a talajtól, és nem lejjebb. Az eléréséhez egy speciális űrhajóra van szükség. Bár ez nem könnyű, még mindig olcsóbb, mint szerezni egy nagy, üzemanyaggal teli konzervdobozt, és felgyorsítani 40,000km/h-ra. A lasszó végének elkapása is kihívást jelent. Mindössze 60-90 másodpercnyi idő áll rendelkezésre egy apró tárgy megtalálására a levegőben - aminek a sebessége Mach 12.

Ennek megkönnyítésére a kampót fel lehet szerelni egy 1km hosszú "horgászdamillal", plusz egy navigátor-drónnal, ami segít a kötélhez csatlakozásban. Egy további kihívás a Skyhook Föld körüli pályán tartása. Ahogy egyre több űrhajó kapcsolódik rá és húzza fel magát, a pályán tartáshoz szükséges lendület egyre inkább csökken. Ha nem teszünk semmit, akkor a lasszó lelassul, és összeomlik a légkörben. Ezen a ponton kicsit kicselezhetjük az univerzumot.

A Skyhook egy tároló, ami keringési energiát tárol.

Lehetőséget ad a kimenő és bejövő rakományok kiegyensúlyozására. A visszaérkező, személyzetet és anyagot szállító űrhajók energiát adnak a lasszónak, amit az űrbe kimenő hajók pedig felhasználhatnak. Így a lasszó nem veszít a lendületéből. Minél többet használjuk, annál olcsóbb lesz.

Ha mégis veszít energiát a lökéseken keresztül, azt vissza lehet nyerni apró elektromos vagy kémiai hajtóművekkel, amik rendszeresen szabályozzák a lasszó helyzetét. Egy lasszó pár, egy a Föld - egy pedig a Mars körül, a két bolygó közti utazást gyorsabbá, egyszerűvé és olcsóbbá tenné a hagyományos rakétákhoz képest. Egy Föld-lasszó alacsony pályán keringene és embereket, illetve rakományt kapna el, hogy a Marsra repítse őket. Egy Mars-lasszó elkapná őket és lelassítaná a felszíni landoláshoz. Az ellenkező irányban a kábel képes lenne elkapni egy a Mars vékony légkörében utazó járművet, ami mindössze 1000km/h-s sebességgel - nem sokkal gyorsabban, mint egy földi utasszállító repül - és elrepíteni a Földig, hogy ott elkaphassák és leszállhasson. A lasszók lerövidítenék az utazást a két bolygó között, ami így 9 helyett csak 3-5 hónap lenne, és lecsökkenthetné a rakéták méretét 84, de akár 96 százalékkal is. Ennél is jobb: az emberek relatíve luxuskörülmények között utazhatnának, mivel az utaskomfortba is tudnánk fektetni. Lasszó-utazással első osztályon lehetne repülni a Marsra! A Föld és Mars körüli lasszók együtt biztosítanák a gyors és költséghatékony közlekedés gerincét, ami megfizethetővé tenné az űrutazást. De menjünk messzebb. Mars körüli pályáról indulva egy lasszó az aszteroida-övig tudna repíteni.

Az első, meteorra küldött űrhajónak rakétákra lenne szüksége a lassításhoz. További érkezőket már egy lasszó fogadhatna, ami simán visszaküldhetné őket. Az olcsó utazás az aszteroidákig egy fontos tényező a Naprendszer nyersanyagainak megszerzéséhez vezető úton. Ritka fémeket és értékes kőzeteket lehetne a Marsra szállítani már pár héttel a kitermelés után. Tökéletes építőelemei lennének a bolygóközi civilizációnk kialakításához. De miért álljunk meg itt? A Mars körüli holdak rendkívül praktikusak. Nincs más hold a Naprendszerben ilyen közel a saját bolygójához. A Phonos olyan nehéz, hogy nem kell aggódnunk a lelassulásától, így ideális rögzítési pont lehet szuperlasszók kialakításához, amik 6000km hosszúak is lehetnének. A talajközeli vég épp egy picivel a felszín felett repülne, és könnyű lenne elkapni. A távoli vég akár a Jupiterig vagy a Szaturnuszig repíthetné űrhajókat.